Mi ellen véd az oltás?
	•	cicusoknál:	- a macska panleucopeniája (fertőző gyomor- és bélgyulladás)
			- Rhinotracheitis (fertőző orr-és légcsőgyulladás)
			- A macska calcivírus okozta náthája
			- A macskák fertőző peritonitise (vírusos hashártyagyulladása)

	•	kutyusoknál:	- Veszettség
			- Szopornyica
			- Fertőző májgyulladás
			- Kutyák vírus okozta bélgyulladásai (Parvovírusos, Coronavírusos)
			- Leptospirosis

   

A szájüreget borító nyálkahártya és az itt található fogak betegségei a feltűnő nyálzás alapján valószínűsíthetők. A nyálzásnak különböző formái ismeretesek: a fokozott nyálelválasztás a boxer, a bernáthegyi, az újfunlandi kutyafajokban normális jelenség. A nyálcsorgás egyéb típusai kórosak. Jelentkezése a szájnyálkahártya sérülésének lehet a következménye. A nyálkahártyát izgató anyagok súlyos nyálcsorgást okozhatnak. A száj üregéből nagytömegű nyál ürül akkor is, ha az állat nem tud nyelni. Az agyvelőgyulladással járó kórformák ugyancsak ilyen típusú salavatio kialakulását okozhatják. A szájgyulladások általános következménye a kellemetlen szájszag. A lógó ajkú kutyákban gyakori, de jelentkezhet az egyéb fajtákban is íngyulladás, fekélyes szájgyulladás. A veseelégtelenség vizeletszagot, a cukorbetegség acetonszagú leheletet okozhat.

Mechanikai, kémiai hatások mellett baktériumok, gombák szerepelhetnek kialakításában. A nehézfémsó-mérgezéseknek is jellegzetes következménye. A száj nyálkahártyája körülírtan vagy nagy területen kipirosodik, hámja sorvad vagy túlburjánzik, a vérkapillárisok megrepedése következtében pedig vérzések keletkeznek.

Heveny kórforma. Emberekben gyakori és a kutyákban is hasonló tünetekben mutatkozik. A száj és a garat nyálkahártyájának, valamint a torokmanduláknak álhártyák képződésével járó gyulladása, főleg a szervezet általános ellenálló képességének csökkenése kísérőjeként alakul ki. A beteg tápláléka pépes legyen, hogy a sérülékeny nyálkahártyán ne okozzon traumát. A gyógykezelés hetekig eltarthat.

A szájnyálkahártyán diffúz gyulladást, elhalást és fekélyképződést okoz. A fehéres, szürkés foltok, amelyek megjelenése kórjelző, rendszerint az íny, a nyelv felületén a legszembetűnőbbek. A nyál sűrű, fonáleresztő, az étvágytalanság tartós és nehezen szüntethető meg. A táplálék pépes, B-vitaminokban gazdag legyen, V-vitaminokból készített oldattal is ajánlatos a szájüreget öblögetni.

Az uszkár kutyákon nagyon gyakori, de más fajtákban is előforduló bántalom. A fekély rendszerint a fogakkal szomszédos nyálkahártyán alakul ki. Az idült uraemia és a fogkövesség fontos hajlamosító tényezők. A pofa üregében megakadt csontdarab méyre ható nyálkahártya fekélyt hozhat létre. A pofa külső tapintásakor az elmozdítható csontrész könnyen fölismerhető.

E szerv betegségére utal az orrfolyás, az orrnyílások dörzsölése, kóros szipogás, szájon át való (labilis) légzés.

Nem jelenti feltétlenül a kutya betegségét. A hámmegvastagodás, a repedezett, töredékes felületű orrtükör kialakulása az idült szopornyicafertőzés gyakori következménye. Egyidejűleg a talppárnák bőrén is megvastagodik a hám. Az orrtükör és az orrhát bőre nem pigmentált területeinek kipirosodása, duzzanata, pörkösödése, gyógyulásra nem hajlamos fekélye allergiás eredetű bántalom. A collie fajtákban jelentkező betegség.

Az orrfolyás állandó, lehet vízszerű, nyálkás, gennyes, esetleg vércsíkokkal tarkított, egy vagy kétoldali, időnként mutatkozó vagy állandóan meglévő. A kétoldali, tartósan megmaradó orrfolyás rendszerint fertőző betegségek és parazitás orrbántalmak következménye. A szopornyica, az adenovírus-fertőzés, a macskanátha vírusos fertőzései nagyon gyakoriak. A toxoplasmosis ritka. Az orrjáratok daganatos szétesése ritka kórkép.

Az egyoldali orrfolyás rendszerint idegen test orrjáratba kerülésének következménye. A füves területeken való sétáltatás után jelentkező orrviszketés, majd orrfolyás különösen fűérés idején a növényi eredetű részeknek az orrnyílásokba való bekerülésére irányítja a figyelmet. Az idült gyulladás vagy daganat az orrkoponya csontjainak sorvadását, a szem alatti terület duzzanatát is előidézheti.

Az orrjáratok nyálkahártyáján a mélyre terjedő sérülés, fekély, szövetszétesés (daganat), vérzékenységi hajlam, az un. Farkasfog eltávolítása sokáig megmaradó vagy visszatérő durva, habképződéses orrvérzést okoz. A mélyebb légutakból és a tüdőből származó vér az orrnyílásokban élénkvörös, finomhabos formában mindkét orrnyílásban mutatkozik.

Macskákban a macskanátha kórképét létrehozó vírusos fertőzések hatására nagyon gyakran alakul ki. Ebben az állatfajban a homloküreg és az ékcsonti üreg betegedhet meg, főleg mivel az állcsonti üreg csupán résszerű. Kutyában a sinus nasomaxillaris (állcsonti üreg) az előzápfogak, az első négy zápfog és a farkasfog gyökereinek bántalmazottságához vagy szopornyicás orrgyulladáshoz kapcsolódik. A Cryptococcus neoformans gomba okozta orrmelléküreg-gyulladás ritka. A tartósan megmaradó gennyes orrfolyást az orrcsontok elhalása kíséri. Csontsipoly is kialakulhat. Emberre is veszélyt jelentő betegség! Az orr melléküregeinek idült gyulladását, az ezen a területen kialakuló daganatos elváltozásokat a testtájéki nyirokcsomók (állcsonti, garat mögötti) duzzanatai is kísérik.

Leggyakrabban fertőző betegségek résztünete. A hideg étel, ital, hosszan tartó ugatás, a szájon át való lélegzés , a nyakörv rángatása, a gége és a török együttes bántalmazottsága angina jelentkezését okozza. Legszembetűnőbb tünet a hangképzés rendellenessége. A rekedten ugató kutya a gége megnyomására rendszerint görög. Az ismétlődő, száraz köhögés gyakran spontán is jelentkezik. A gége-garatüregbe betekintve a kipirult, sűrű lepedékkel fedett nyálkahártyát láthatjuk. A gégeüregben fennakadt idegen tárgy, csontdarab nagyfokú nyugtalankodást, öklendezést okoz. A következményesen kialakuló gégegörcs vagy gégevizenyő a légzést fuldoklóvá súlyosbíthatja. A gége és a garat bántalmazottsága a veszettségnek is tünete lehet! Az ilyen állat vizsgálata nagy óvatosságot igényel.

Rendszerint a torok és a gége betegségeinek a kísérője. Egyoldali, kétoldali, heveny és idült formában jelentkezik. A mandulák gyulladása a fiatal kutyákban gyakran a fertőző betegségek bevezető tünete. Az angol szetter és az uszkár fajta különösen hajlamos a bántalomra. A nyirokrendszer általános daganatos elváltozása, a lymphás torokgyűrű duzzanatát is létrehozhatja.

A gégetájék nyálkahártyájának duzzanata szűkülési zörejtől kísért belégzés alapján ismerhető fel. A gégében fennakadt idegentest gégedaganat hasonló tüneteket okozhat.

A kutyák és macskák egyik leggyakoribb légzőszervi betegsége. Lényege a légcső és a hörgők nyálkahártyájának fokozott nyálkatermeléssel kapcsolatos duzzanata. A légutakba jutó izgató anyagok: gázok, illatszerek, füst, por, kémiai anyagok bőséges váladékképződéssel járó gyulladást indíthatnak el. A heveny hörghurut legfeltűnőbb tünete az ismétlődő, erős, száraz köhögés. Az általános állapot majdnem normális. A mozgatás következményeként a mélyebb légvételek köhögési rohamokat indítanak el. A mellkason hallgatózva a száraz szörtyzörejek, később szörtyögés, sercegés nagy területen hallhatók. Az idült hörghurut jellegzetessége, hogy a köhögés főleg a reggeli órákban mutatkozik és a légzést hangos szörtyögés kíséri, A fáradékonyság, időnkénti hőmérséklet-emelkedés is gyakori lehet. A tartósan megmaradó hörghurut tüdőtágulatra vezet.

A tüdő ereiben felhalmozódó vértömeg, a tüdőbéli vérpangás kezdetben a tüdő kötőszövetes részében, majd az alveulusokban és a légutakban folyadék felhalmozódását okozza. A tüdőbeli légcsere a kórtani folyamat minden fázisában akadályozott. Izgató gázok, füst belélegzését követően a tüdő erei kitágulnak. A heveny szívgyengeség és perifériás érbénulás, az uraemia a tüdő vérereiben nagy mennyiségű vérfelhalmozódásra vezet. A fáradékonyság, a felületes, szapora, gyakran a szájon át való légzés, a nagyfokú éjszakai nyugtalanság a tüdőbővérűségre és az intersticiális tüdővizenyőre irányítják a figyelmet. A beteg a hideg padozatot keresi. A gége, a légcső vagy a mellkas megnyomása, esetleg kopogtatása köhögést vált ki. A tüdő alveolusaiban, hörgőiben felhalmozódó folyadék a nagyfokú légszomj, a látható nyálkahártyák kékes elszíneződése és mindenekelőtt a mindkét orrnyílásból ürülő finom habos, sárgás vörhenyes folyadék megjelenése alapján ismerhető fel. Az állat sokat áll, könyökét kifordítja, ezzel igyekszik légszomját csökkenteni.

A tüdődaganat idősebb kutyákban rendszerint áttét következménye. A lesoványodás, a bágyadtság, a nehezített légzés, a szörtyzörejek, tompulat megjelenése daganatos terület nagysága szerint változik. A mellüregben folyadék is lehet. A tüdődaganat gyakori következménye a lábközépcsontok megvastagodása. A betegség gyógyíthatatlan.

A tüdőparenchyma falának, valamint a körülöttük levő vérereknek a gyulladása izzadmányképződéssel együtt alakul ki. Az állat bágyadt, étvágytalan, környezetére nem reagál. A köhögés mélyről jövő, tompa és nedves. Ez utóbbira köhögést követő nyelés is utal. A felköhögött váladék egy része szájüregen, az orrnyílásokon át a külvilágra kerül. A légzés szapora, felületes. A légszomj súlyosságát jelzi a szájon át való légzés is.

A mellhártya, valamint mellhártyaüreg betegségeire utal a fáradékonyság, a szapora, felületes légzés, a gyönge, fájdalmas köhögés. A kutya, macska nem szívesen fekszik le, áll vagy hátsó végtagjain ül úgy, hogy elülső lábait kinyújtva tartja. Oldalára nem fekszik. Főleg a belégzés feltűnően nehezített.

Lehet általános fertőző betegség résztünete, gyakrabban azonban a környezetből származó, ráterjedéses fertőzésnek, esetleg a mellkas áthatoló sérülésének következménye. Az ún. száraz mellhártyagyulladás jellegzetessége, hogy a mellhártya lemezein kicsapódó fibrin a felületeket érdessé teszi, ami a légzőmozgásokkal kapcsolatosan dörzslégzési zörej keletkezését teszi lehetővé. A légzőmozgások fájdalmasak, emiatt a légzés felületes és főleg ún. hasi légzés mutatkozik. A köhögés hiányzik, vagy gyönge, hiszen a mellhártya fájdalma a köhögés visszaszorítására készteti az állatot. Az izzadmányos mellhártyagulladás lényege, hogy a mellhártyaüregben alvadásra hajlamos, gyulladásos izzadmány nagy mennyiségben halmozódik fel. Az állat lázas, bágyadt, a belégzés nehezítettsége feltűnő.

Fehérjeszegény savó felhalmozódása a mellüregben. Vérkeringési elégtelenség, valamint vese- vagy májbántalmak hatására kialakuló plazmafehérje-hiány következményeként jelentkezik. A folyadék mindkét pleuraüregben felhalmozódik. Ennek nehezített, szivattyúzó légzés és vízszintes határú tompulat a következménye. A láz rendszerint hiányzik.

Macskában rendszerint a nátha szövődménye. A nyelőcső, a légcső vagy a mellkasfal átható sérülése is lehetővé teheti a gennykeltő baktériumoknak a pleura üregébe való bejutását. A heveny kórformát magas láz, elesettség, felületes szapora légzés és ún. mellhártya-dörzszörejek kísérik. Ez utóbbiak jellegzetessége, hogy érdesek, kaparó jellegűek. A mellűri folyadék a tüdőlebenyeket összenyomja, ezáltal a légzést, főleg a belégzést feltűnően nehezítetté teszi.

A mellvezeték, a fő nyirokér repedése, trauma, ritkán daganatos erózió következménye. A bordarepedéssel járó balesetet esetleg csak napok múlva követi a nyirokfolyadék felhalmozódás. A betegség felismerését a mellűri próbacsapolás teszi lehetővé.

A mellkasfalat ért sérülés, tüdőroncsolás, mellűri daganat, leggyakrabban vérzékenységi hajlam következménye. A felhalmozódó vér összenyomja a tüdőszárnyakat és ezzel akadályozza légzést. A kialakuló vérfogyottság az oxigénhiányt még tovább növeli. Főleg a belégzés nehezített. A légzés szapora, szivattyúzó. A látható nyálkahártyák fehérek. Az érverés szapora, kicsiny, gyakran alig tapintható. A száj nyálkahártyáján az ujj hegyével való nyomásra kialakított folt 3 másodpercnél hosszabb ideig megmarad. A kapillárisok vérrel való telítődési ideje meghosszabbodott. Bizonyító erejű, hogy a mellüregből vér szívható fel. A vérzékenységi hajlamban szenvedő kutya testnyílásaiból vér szivároghat.

A mellkasfal vagy a tüdő sérülésén keresztül levegő vagy gáz juthat a mellüregbe. Következményesen tüdő-összenyomatás, a légzőfelület megkisebbedése, oxigénhiány alakul ki. A légmell lehet: nyitott, amikor a levegő a mellkasfal sérülésén a mellhártyaüregbe jut, de onnan ki is kerül, zárt, amikor a tüdősérülés teszi lehetővé a levegőnek a pleuraüregbe való bejutását, túlnyomásos szelepes, amikor a pleura üregében a nyomás a külső levegő- nyomást meghaladja. Jellegzetessége, hogy a levegő csak egy irányba, a pleuraüregbe áramolhat, a fulladás veszélye ezért igen nagy, spontán légmell alakul ki, ha a letapadt mellhártya felszakad, vagy ha a tüdőtágulásos tüdőlebeny vagy tüdőüreg megreped. A köhögési roham erre lehetőséget teremthet.

A tüdőparenchyma vagy a nagyobb légutak szakadása lehetővé teszi, hogy levegő a gátorközbe, majd a mellkasbejáratba és onnan a nyak és a törzs izmai közötti fasciák réseibe, végül a bőr alatti kötőszövetbe kerüljön. Hasonló jelenség alakulhat ki a légcső és a nyelőcső sérülésének következtében is. A bőr alatti felhalmozódó levegő a nyak és a törzs körvonalát is megváltoztathatja. A hideg, légpárna tapintatú, sercegő bőrduzzanatok nem fájdalmasak. A légzés csak akkor válik felületessé vagy nehezítetté, ha pneumothorax is csatlakozott a bántalomhoz, illetve a pneumomediastinum a nagyereket összenyomja, ezáltal a vérnek a szívüregbe áramlása akadályozott.

Az Országgyűlés - annak tudatában, hogy az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége, - elismerve azt a megkülönböztetetten nagy értéket, amelyet az állatvilág egésze és annak egyedei jelentenek az emberiség számára, - kifejetve azon szándékát, hogy a Magyar Köztársaság tevékeny módon részt vállaljon az állatok védelme és kímélete érdekében kifejtett nemzetközi erőfeszítésekből, az állatok ésszerű védelmének és kíméletének biztosítása érdekében az alábbi törvényt alkotja:

Az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni, az állat fajának, fajtájának és élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni. Az állat életfeltételeinek kialakításánál tekintettel kell lenni korára, nemére és élattani állapotára. Biztosítani kell az egymásra veszélyt jelentő, egymást nyugtalanító állatok elkülönített tartását. Az állattartó gondoskodni köteles az állat megfelelő és biztonságos elhelyezéséről, szökésének megakadályozásáról. A megkötve tartott vagy mozgásában egyéb módon korlátozott állat számára is biztosítani kell a zavartalan pihenés és a sérülésmentes mozgás lehetőségét. A szabadban tartott állatot védeni kell a kedvezőtlen időjárás káros hatásaitól és természetes ellenségeitől. Az állandóan bezárva tartott állat számára tartója köteles megfelelő mozgásteret biztosító férőhelyről gondoskodni.

A kutyák és macskák leggyakoribb és legjelentősebb belső élősködői elsősorban a vékonybelekben telepednek meg. A fertőzött állatok rendszeres féreg- és peteürítése veszélyt jelent kedvencünk egészségére és emberi megbetegedést is okozhat. A rendszeres féreghajtással megelőzhetők a későbbi megbetegedések.

Szakszerű féreghajtáson és férgesség elleni védekezésen azt értjük, hogy az állatorvos által javasolt módon, az állat életkorának megfelelő féregellenes kezelési programot kell végrehajtani. Ennek hatása ki kell, hogy terjedjen az állat és az ember egészségérre veszélyes összes féregre.

A Nematoda osztály változatos hosszúságú képviselőinek hengeres a testük. Nagy részük szabadon él, jelentős részük parazitikus életmódot folytat. A parazitikus fonalférgek a végleges gazda különféle szerveit népesítik be.

Kutyákban és macskákban hazánkban mintegy 30 fonálféregfaj előfordulásával számolhatunk. Ezek egy része nemcsak az állatban okoz súlyos tüneteket, de veszélyes zoonózis (állatról emberre terjedő betegség) okozója is lehet.

Gyakran fordul elő húsevőkben. E csoportba tartoznak az orsóférgek, a kampósférgek és az ostorférgek.

A fertőzött állat ürülékével jelentős mennyiségű kifejlett féreg és fertőző képes pete ürül.

Súlyos fertőzöttség esetében az állat lehelete acetonszagú, pókhas, idegrendszeri tünetek (remegés) is megfigyelhető.

Emberben, mint köztesgazdában a vándorló lárvák okozhatnak szervkárosodást.

A szájon át fölvett peték a bélcsatornában kelnek ki, majd áthatolnak a bélfalon és a vérkeringésbe jutva szétszóródnak a szervezetben. Vándorlásuk során roncsolják, pusztítják a szöveteket.

Nagyfokú fertőzöttség esetén emésztőszervi tüneteket, és komoly vérveszteséget is okozhatnak kedvencünknek. Emberekben kellemetlen bőrtüneteket: bőrpír, viszketés, kiütést idézhetnek elő.

Emberekre nézve nem veszélyes, de kutyákban igen gyakori. Legtöbbször váltakozó hasmenést és fogyást okoznak.

A Cestoda osztály képviselőinek szalagszerű teste a megtapadásra alkalmas fejből és az abból kisarjadzó ízekből áll. Fejlődésük ivadék- és gazdacserével zajlik le. Kifejlett (ivarérett) alakjaik a végleges gazda emésztőcsatornájának a lakói.

A galandférgek láncolatának hossza nagyon változatos; vannak fajok, amelyek alig néhány mm hosszúak, de nem ritkák a több méteresek sem.

A húsevők vékonybelében élősködő galandférgek súlyos fertőzöttség esetén is csak elvétve okoznak látható tüneteket kedvenceinkben. A féregízek aktívan kivándorolhatnak a végbélnyíláson át, ezzel viszketést okozva: ez lehet a kutyák "szánkázásának" egyik oka.

A legjelentősebb és egyben a legnehezebben is kiirtható galandféreg faj az Echinococcus granulosus . A 3-6 mm hosszú féreg a kutyafélék végbelében élősködik. A külvilágra került peték az emberben is képesek tovább fejlődni. A kikelt lárvák áthatolnak a bélfalon, és a keringéssel a májba vagy akár a tüdőbe, az agyba és a vesébe is eljuthatnak. Az életképes lárvák nagy, folyadékkal telt tömlőszerű képleteket hoznak létre, ezek az ún. hitadit ciszták, amelyek éveken át lassan növekednek, majd a szerv összenyomásával különböző tüneteket, sőt halált is okozhatnak. Dipylidium genus. Hazánkban kutyában főleg a Dipylidium caninum, macskában Dipylidium oerleyi fordul elő. A Dipylidium caninum 30-50 cm hosszú, uborkamaghoz hasonló alakú ízekből álló galandféreg. A vastag tegumentumú ízek a végbélből aktívan kivándorolva egy ideig a talajon is vándorolhatnak. Köztigazdája a bolha.

Dipylidium oerleyi 15-20 cm hosszú láncolatot képez. Rostellumán a horgok 5-6 sort képeznek. Mesocestoidosis. A kutyában és a macskában hazánkban egyaránt ritkán előforduló különféle Mesocestoides fajok okozzák. A gömbölyded fegyvertelen scolexű és a kutyában előforduló M. lineatus hossza 30-80 cm, érett ízeinek szélessége 2-3 mm. Petéi vastag falú petetokban vannak. Toxascaridosis. A kutyában és a macskában eléggé gyakran előforduló Toxascaris leonina nevű 6-10 cm hosszú fonálféreg okozza. Petéi vastag burkúak, kerekdedek, felületük sima. Ancylostomatosisok, uncinariosis. A kutya és a macska vékonybelének a lakói, az erősen patogén Ancylostoma caninum, ill. Ancylostoma tubaeforme, továbbá az Uncinaria stenocephala okozza. Az A. caninummal a macska is fertőzhető, a macskában kialakult féregpopuláció élettartama azonban nagyon rövid. A. caninum 9-18 mm hosszú, dorsalisan görbült feji végű fonálféreg. Nagy a szájtokja. Petéi simák, vékony burkúak, szabályos ellipszis alakúak. Az A. tubaeforme abban különbözik az előbbitől, hogy testhossza valamivel rovidebb, a himek spiculumai azonban valamivel hosszabbak. U. stenocephala. Hossza 5-12 mm. Fogszerű képletei nincsenek, de a szájtok ventralis szélén van egy félhold alakú metszőlemez. Petéi hasonlítanak az előbbi két faj petéihez, de valamivel nagyobbak. Ollulanosis. Okozója a 0,6-1,0 mm hosszú Ollulanus tricuspis a macska ritka gyomorélősködője. A bekunkorodott testű férgeknek apró szájtokjuk , a hímeknek egyenlő hosszú, distalisan kettéosztott spiculumpárjuk és fejlett bursa copulatrixük van. A női ivarnyílás féregtest hátulsó harmadában helyeződik. Spirocercosis.

A kutya, esetleg a macsak gyomrának, nyelőcsövének lakója, a Spirocerca lupi nevű, vérvörös színű , 3-8 cm hosszú, vaskos fonálféreg okozza. Strongyloidosis. A kutya és a macska vékonybelének - különösen fiatal korban - gyakori lakói a különféle Strongyloides fajok. Vita tárgya, hogy ezek önálló fajok-e, avagy a S. stercoralis változatai. A gazda vékonybelében a 2-3 mm hosszú, parthenogenetikus nőstények vannak. Petéik ellipszis alakúak, vékony, sima burkúak. Trichinellosis. Okozója az 1,4-4 mm hosszú Trichinella spiralis. A kutya és a macska Trichinella lárvákat tartalmazó hús elfogyasztásával fertőződik. A lárvák a vékonybélben igen gyorsan, 40 óra alatt, ivarérett férgekké lesznek és a nőstények a 3-5. napon megszülik lárváikat. Ezek vándorlásnak indulnak. Az izmokban a lárvák betokozódnak és 3 hét után invázióra alkalmas lárvákká lesznek. Trichocephalosis. Okozója a kutya vastagbelében élősködő 45-75 mm hosszú Trichocephalus vulpis. A férgek testének elülső kétharmada hajszálvékony, a hátulsó harmada vaskos. Vastag burkú, barna, jellegzetes, citrom alakú petéi vannak. A légutak nematodosisai. A kutya és a macska légutaiban egész sor különféle fonálféregfaj élősködik. Túlnyomó többségük a Strongylata alrend képviselője.

A Capillaria aerophila hajszálvékony, 22-32 mm hosszú, a kutya, a macska légcsövének, nagyobb horgőinek a lakója. A női ivarnyílás a nagyon hosszú nyelőcső végét található. Petéi jellegzetesek, citrom alakúak. Filaroides osleri 6-14 mm hosszú, 0,2 mm vastag féreg. A kutya és a macska légcsöve bifurcatiojának magasságában, 2-5 mm átmérőjű, lapos, a nyálkahártyán tapadó gócokat alkotó gomolyagokban található. A női ivarnyílás a féregtest közepe táján van. Becsavarodott 1. stádiumú lárvái burokba zártan ürülnek. A Crenosoma vulpis 5-15 mm hosszú, 0,3-0,4 mm vastag férgek. A nöstényekből szabad, 1. stádiumú kihegyezett farkú lárvák ürülnek. A kutya és a macska légutainak élősködői. Az Angiostrongylus vasorum 14-25 mm hosszú féreg. A női ivarnyílás a féregtest végén található.A gazda (főleg kutya) szívében , tüdőartériáiban élősködő féreg nőstényei már embrionálódásnak indult petéket raknak. Az Aelurostrongylus abstrusus 4-10 mm hosszú féreg, a macskák bronchiolusainak lakója. A női ivarnyílás a féregtest farki végéhez közel található. A nőstények által lerakott petékben már majdnem kész lárva van. Dirofilariosis. Két faj, a Dirofilaria immitis és a D. repens előfordulása hazánkban is megállapított.Ezek aránylag hosszú, vékony férgek. Elevenszülők, az 1. stádiumú lárvák a gazda vérében, szövetnedveiben úszkálnak. Köztigazdájuk a különféle vérszívó rovarok. Ez utóbbiakban a vérszíváskor felvett 1. stádiumú lárvák két vedlés után (5-10 nap alatt) 3. stádiumú , invázióra alkalmas lárvákká fejlődnek, amelyeket a köztigazda vérszívásakor a fogékony gazdába olt. Köztigazdáik különféle szúnyogok, esetleg kullancs. Máj-capillariosis. Okozója a Capillaria hepatica, hajszálvékony, 4-12 cm hosszú fonálféreg, amely a rágcsálók élősködője, de megtelepedhet a kutya, a macska és az ember májában is. Húgyhólyag-capillariosis. Okozója a Capillaria plica, a kutya, a macska és a tenyésztett róka húgyhólyagjának élősködője. Ez egy 13-60 mm hosszú fonálféreg. Petéi citrom alakúak.

Ízeltlábúak (Arthropoda) okozta parazitózisok. Az Arthropoda a regnum animale legnépesebb, az élettér minden részét benépesítő törzse. Igen sok képviselője a parazitikus életmódhoz alkalmazkodott. Jellemzőik a páros, önálló izomzattal bíró, szimmetrikusan elhelyezett ízelt végtagok. Testük három szelvényből (fej, tor és potroh) áll, amelyek az esetek egy részében részben vagy teljesen összeolvadtak.

Rovarok okozta parazitózisok. Szőrtetvesség. A kutya szőrtetvességét a Trichodectes canis, a macskáét a Felicola subrostrata okozza. Ezek apró, szárnytalan lapos testű rovarok. Fejük a testhez viszonyítva nagy, a tornál mindig szélesebb. Szájszerveik rágásra alkalmasak, s ezért mandibulájuk erős. A toron 3 pár járóláb van, ezek karmokban végződnek. Potrohuk szelvényezett, rendszerint 9 szelvénnyel. A Trichodectes canis 1,6-1,9 mm hosszú és 0,92-1,13 mm széles rovar, amely a kutya szőrbundájában főleg a fejen, a füleken, a nyakon és a háton tartózkodik. Tápláléka levált hámpikkely, bőrváladék, vér. A Felicola subrostrata 1,2 - 1,3 mm hosszú és 0,41- 0,67 mm széles rovar. Valódi vérszívó tetvesség. Valódi vagy vérszívó
Tetvek okozzák, amelyek csupán fejük felépítésében különböznek a szőr- és tolltetvektől. A fej soha sem szélesebb a tornál és a szájszervek nedvszívásra alkalmasak, ezért mandibulájuk és maxillájuk csökevényes. A fejnek hátranyúló betüremkedésében, az ún. szúróhüvelyben helyeződik az egy dorsalis és egy ventralis vályúszerű részből alakult szúrócsap, amely a táplálék (vér) felvételére szolgál. A kutyán a gazdaspecifikus Linognathus piliferus nevű faj élősködik, amelynek hímjei 1,5 - 2, nőstényei pedig 1,65-2,5 mm hosszúak és 0,66-0,85 mm szélesek.

A kutyában és a macskában számos parazita élősködik, ezek azonban aránylag ritkán okoznak klinikai tünetekkel járó, esetleg elhulláshoz vezető megbetegedést. Ennek oka, hogy ezek az állatok az esetek többségében nem képeznek ún. "hasznos háziállatokhoz" hasonló csoportot, így ritkán van lehetőségük parazitákkal való masszív fertőződésre. A kutya és a macska parazitózisnak a jelentőssége abban áll, hogy igen sok közöttük a parazitozoonozis, amely állatról emberre és viszont terjedő.

Különféle Babesia fajok okozzák, amelyek abban különböznek a "valódi" spórás véglényektől, hogy nem képeznek sem oocystákat, sem cystákat.

Kutyában és macskában eddig négy Babesia fajt írtak le, amelyekből hazánkban csak egynek, a Babesia canisnak az előfordulásáról van tudomásunk. Hazai terjesztője - mai ismereteink szerint - a Dermacentor pictus nevű kullancsfaj.

A Babesia canis fejlődését pontosan nem ismerjük. A számos, részben feltevésen alapuló leírásból a következőkre következtethetünk.

A köztigazda kullancs vérszíváskor felveszi a babesiákkal fertőzött vörösvértesteket, amelyek lízise folyamán a bennük lévő fejlődési alakok jelentős része is megemésztődik, az ellenállóak a kullancs bélüregében gamontákká lesznek.

A kullancs vérszívás útján oltja be a kutyákba, amelynek vörösvértestjeiben osztódással trophozoitákká lesznek.

Tünetek: Lappangási idő 10-20 nap. A heveny babesiosis lázzal (egészen 42 fokig), nyugtalansággal, bágyadtsággal, étvágytalansággal, rohamos lesoványodással kezdődik. A mind nagyobb fokú vérszegénység miatt a nyálkahártyák elhalványulnak, a légzés szaporává és felületessé válik. A haemolytikus folyamatok következményeként vérfestékvizelés észlelhető. A túlheveny lefolyás esetén 3-4 nap múlva elhullás lehetséges.

A gyakorlatban rendszeresen előforduló idült esetekben a különféle szervek (tüdő, emésztőtraktus, központi idegrendszer, lép, izomzat, szem, keringési rendszer) bántalmazottsága folytán rendkívül változatos lehet a kórkép (tüdőoedema, köhögés; gyomor- és bélgyulladás, hasmenés; idegrendszeri tünetek: ataxia, dülöngélő járás, a végtagok reflex szerű nyújtása és hajlítása (görcsök); lépmegnagyobbodás, reumás tünetek; hasvízkór, vérzésre való hajlam a nyálkahártyákon és a bőrön).

Hazánkban a kutya babesiosisa természetes gócparazitózisnak tekinthető. Eddig Somogy (Balaton) és Baranya megye bizonyos területein észlelték. A gócokban élő kutyák az ismételt reinváziók folyamán nem betegednek meg. A betegség rendszerint a túristákkal a gócba került ebeket támadja meg, ha fertőzött kullancsok telepednek meg rajtuk. Ha a kullancsok aktívak (tavasszal, nyáron, ősszel), nagyobb a kutyák fertőződésének a valószínűsége, jóllehet télen is észleltek megbetegedéseket.

Védekezés: A diminarzen hatóanyagú injekció beadásával, illetve kullancsrisztó nyakörv segítségével

Az Arthropoda a regnum animale legnépesebb, az élettér minden részét benépesítő törzse. Igen sok képviselője a parazitikus életmódhoz alkalmazkodott. Jellemzőik a páros, önálló izomzattal bíró, szimmetrikusan elhelyezett ízelt végtagok. Testük három szelvényből (fej, tor és potroh) áll, amelyek az esetek egy részében, részben vagy teljesen összeolvadtak.

A kutya szőrtetvességét a Trichodectes canis, a macskáét a Felicola subrostrata okozza.Ezek apró szárnyatlan lapos testű rovarok. Fejük a testhez viszonyítva nagy, a tornál mindig szélesebb. Szájszerveik rágásra alkalmasak, így mandibulájuk erős. 3 pár járólábuk van, ezek karmokban végződnek. A Trichodectes canis a kutya szőrbundájában, főleg a fejen, a füleken, a nyakon és a háton tartózkodik. Tápláléka levált hámpikkely, bőrváladék, vér.

Tünetek: Élénk mozgásukkal és a bőrre jutott anyagcseretermékeikkel viszkető érzést váltanak ki. Emiatt az állatok élénken, esetleg szünet nélkül vakaróznak, tetrészeiket dörzsölik, szőrzetüket rágják. Ezért excoriatiók keletkeznek, amelyekből - szennyeződés folytán - gyulladás jöhet létre: a bőr kipirul, feltűnően korpázik, a szőrtakaró hiányossá válik.
Jól takarmányozott, megfelelő körülmények között tartott állatokon a tetvesség nem jelentkezik súlyos formában. Ennek ellenkezője arra utal, hogy az állatok valamiben (fehérje-, vitamin-, szervetlensó-, nyomelem-,) hiányban szenvednek.

Az enyhe szőrtetvesség észrevétlen maradhat. Az erősebb invázió megállapítása az állatok erős vakarózása és a szemmel is jól látható paraziták miatt nem okoz nehézséget. Csupán arról lehet szó, hogy el kell különíteni tőle a valódi tetvességet.

Védekezés: Számos szerves klór-, foszfát-, karbamát- és piretrumtartalmú készítmény rendelkezésre áll, amelyet permetezés, porozás és fürdetés formájában alkalmazhatunk.
Kutyák tetvessége ellen e szerek bármelyike alkalmazható, de macskákat biztonsággal csak a piretrumtartalmú vagy az amitráztartalmú anyagokkal szabad kezelni.
A terápiás beavatkozás mellett meg kell szüntetni azt az ellenálló képességet csökkentő tényezőt, amelynek következtében létrejöhet a súlyos szőrtetvesség.

Valódi vagy vérszívó tetvek okozzák, amelyek csupán fejük felépítésében különböznek a szőr- és tolltetvektől. A fej soha nem szélesebb a tornál és a szájszervek nedvszívásra alkalmasak, ezért a mandibulájuk és maxillájuk csökevényes. A fejnek egy hátranyúló betüremkedésében alakult ki a szúrócsap, amelynek segítségével fel tudják venni a táplálékot (vér).

Tünetek: Kórtani jelentősége hasonlít a szőr- és tolltetvekéhez, azzal a súlyosbítással, hogy gazdájától vért von el, s a táplálkozási módjából kifolyóan különféle ragályanyagokat terjeszthet.